ㄢ矫跌莱フ忱氨冀狦拒诀冀
 |
Ezt a szócikket be kellene dolgozni a Logogram szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket t?r?lni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe el?fordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. |
| Hieroglif(ikus) írás | |
 | |
| Egyiptomi írás a g?r?g-római kor Egyiptomából | |
| Típus | Logografikus, szó-, szótag- és bet?írás |
| Nyelvek | óegyiptomi, presumer, krétai, luvi, urartui, maja, olmék, kínai, japán |
| Alkotó | t?bb egymástól független |
| Id?szak | i. e. 4000-t?l napjainkig |
| Irány | változó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hieroglif(ikus) írás témájú médiaállományokat. | |
A hieroglif és hieroglifikus szavak a hierogliphosz (óg?r?gül: ?ερογλ?φο?), illetve ta hierogliphika (óg?r?gül: τ? ?ερογλυφικ?) kifejezésekb?l származnak. Jelentésük: szent írás. A hellenisztikus korban ugyanis Egyiptomban már csak jelent?sebb állami és vallási épületeken alkalmazták. Hieroglif írásnak nevezzük a képírásos (piktografikus) vagy a képírásból kialakult logografikus írásokat, kül?n?sen, ha vallásos jelleg? jelekr?l van szó. Nem hieroglifikus az ékírás. A hieroglifa szó alkalmazása els?sorban az egyiptomi hieroglif íráshoz k?t?dik, de ezen kívül is vannak hieroglifikus írások. Ilyen a korábban hettita hieroglif írásnak gondolt, valójában a luvi nyelvet k?zvetít? hieroglif írás. A szakirodalomban szerepel a bübloszi pszeudohieroglifikus írás, az urartui hieroglif írás elnevezés is. Viktor Dracsuk sztyeppi hieroglifákat említ. A hieroglif írások alapvet?en szóírások, ebb?l kifejl?dhetett szótag-, illetve bet?írás is; az egyiptomi hieroglif írásnak van egy fejlett mássalhangzó-jelkészlete is. Az egyiptomi írás például már az i. e. 3. évezred elején az ábécé ?sszes mássalhangzóját és sok magánhangzóját is kül?n jel?lhette.
Kialakulása
[szerkesztés]A hieroglifa egy rajzos szimbólum, eredeti alakjában mindig konkrét tárgyat, él?lényt jel?l (kivéve a számjeleket). Fogalmak leírására az adott tárgyhoz kapcsolódóan alkalmas, például a dzsed oszlop rajza
|
az ?r?kkévalóság és tartósság értelemben olvasandó. Egy-egy logogramma t?bb szó leírására is alkalmas, ezért korán kialakultak a determinatívumok, amelyek azt jelzik, hogy az adott esetben a hieroglifa milyen értelemben, ?sszefüggésben értelmezend?.
Az els? ismert hieroglif írások k?rülbelül egy id?ben jelentek meg Mezopotámiában és Egyiptomban. A presumer és korai sumer képírás kés?bb az írástechnika miatt ékírássá alakult. Azonban még igen kés?i korokban is megmaradt a képírás néhány alkalommal, amely pontosan olyan módon olvasandó, mint a hieroglif írások általában. Jellegzetes példája Assur-ah-iddína két feliratos k?ve, a Fekete sztélé és Assur-ah-iddína prizmája. Az utóbbin a szarvkorona–f?pap–szent fa–bika/oroszlán–hegy–eke–pálmafa–négyzet rajzok egymásutánisága A??ur + a? + iddína - ?arru - mātu - A??ur - ?arru - kibrāt erbetti szavakkal olvasható, jelentése Assur-ah-iddína (Assur fivért adott nekem), Assur országának királya és a Négy Világtáj (ura).
Az egyiptomi hieroglif írás els? emlékei az archaikus korra tehet?k, mint a Narmer-paletta, vagy Dzser sziklafeliratai Núbiában. Vitatott, hogy a szerehben megjelen? uralkodónevek mennyiben tekinthet?k hieroglif írásnak vagy egyszer? szimbólumoknak. Az els? ismert, ilyen módon feliratozott szereh Ka fels?-egyiptomi uralkodóé.
Fejl?dése
[szerkesztés]A hieroglif írás fejl?désének t?bb útja ismert. A t?rténelemben a leghosszabb ideig alkalmazott írásrendszer az óegyiptomi írás, amelynek majdnem négyezer éves t?rténete során t?bb koncepcionális változás figyelhet? meg. A képregényszer? feliratok szabad rajzai id?vel egységesedtek, kialakultak egyezményesen használt piktogramok. Ezeknek formája, elhelyezésük módja is szabványosult, bár teljes t?rténetében megfigyelhet?, hogy esztétikai szempontoknak engedve az elrendezés és az azonos jelentés? ábrák alkalmazása változó. Bizonyos esetekben még a jelek sorrendje is módosul, nem k?t?tt, néha komoly fejt?rést okozva ezzel az egyiptológusoknak.
A hieroglif írás már Egyiptomban is hamar kurziválódott. Egyszer?bb és papiruszon k?nnyebben írható jelekké változott, ezt nevezzük hieratikus írásnak mely a K?zépbirodalom idején már felt?nik falfestményeken és koporsósz?vegeken is. További fejl?dése a démotikus írás megjelenéséhez vezetett, amely már folyóírás, és az eredeti hieroglif jelet a legritkább esetben lehet felismerni benne. Mindhárom írásrendszert párhuzamosan használták, a hieroglif írás a k?faragványok és egyéb ünnepélyes feliratok készítésére szolgált. Az utolsó egyiptomi hieroglif feliratok a kései Római Birodalomban, a kereszténység korszakában, az 5. században készültek, ezután az óegyiptomi írás teljesen feledésbe merült.
Anatólia
[szerkesztés]
Anatóliában a luvi nyelv lejegyzésére alkalmazták a luvi hieroglif írást, amely nyelv a hettita egyik ága, de a neszaitól eltér?en nem ékírásos. K?rülbelül ?tszáz piktogrammból állt a jelkészlet, és nincs igazolható kapcsolata sem az egyiptomi hieroglifákkal, sem a hettita ékírással, valószín?leg endemikus képz?dmény. A kés? bronzkor és a korai vaskor írása, az i. e. 14. századtól az i. e. 7. század elejéig használták. Megjelenik Urartu területén is.
Tipikus luvi hieroglifákkal írt szavak: 
(á-há/ra-ku), 
(tu-ru-za), amelyb?l az is látszik, hogy a korban párhuzamosan használt hettita ékíráshoz hasonló szótagírásról van szó. Az utóbbi urartui feliratból.
K?zép-Amerika
[szerkesztés]
K?zép-Amerikában a maja írás és annak feltehet? el?dje, az olmék írás használt hieroglif jeleket. Az olmék írás nagyon friss felfedezés, csak az 1990-es évek végén került el? az els? olmék felirat, korábban a térség t?rténelmével foglalkozók nem is sejtették, hogy az olmékoknak volt írásbeliségük. Szimbólumaik n?vények, rovarok, és egyel?re teljesen ismeretlen jelentés?ek.
Kelet-ázsia
[szerkesztés]
Kelet- és Délkelet-ázsiában a mai napig használják a hieroglifikus írásokat. Mai állapotukban az eredeti kép jel nem nagyon ismerhet? fel. Fokozottan áll ez az egyszer?sített írásmódokra.
Források
[szerkesztés]- Niederreiter Zoltán (2006). ?A ?csillagírás” szimbolikája”. ókor V (3–4), 33-37. o. ISSN 1589-2700.
- Varga Géza: (2017). Magyar hieroglif írás, írást?rténeti Kutatóintézet, Budapest. ISSN 1217-6974 ISBN 978-963-12-4918-7
