【助人为乐】孙梦麟：用世界一流技术救治自闭症儿童
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
K?rvonalakban |
A valóságot a buddhizmusban úgy nevezik, hogy dharma (szanszkrit) vagy dhamma (páli). Ez a kifejezés, amely fogalmi keretet nyújt az indiai vallásokban, a buddhizmusban a fizikai t?rvényekre vonatkozik, ahogyan a dolgok valójában vannak (jatha-bhuta). Gautama Buddha tanításai ezen keresztül mutatják meg a kiutat a szenvedésb?l (dukkha), amely a valóság tudatosságának kifejlesztését (lásd tudatosság) jelenti. A buddhizmus célja feltárni az egyén által valóságnak vélt és a dolgok valós állapota k?z?tti kül?nb?z?séget. Ezt nevezik a helyes szemlélet kifejlesztésének (páli: szamma ditthi). A buddhista tanításokban ez fontos el?feltétele a mentális egészségnek és a jólétnek.
A buddhizmusban magasan fejlett filozófia foglalkozik a valóság természetével. Az egyik alapvet? tanítás szerint a világegyetemet felépít? minden ?sszetett dolog (szankhára) ideiglenes állapotú (páli: aniccsa), pillanatról pillanatra keletkezik és múlik el, emiatt konkrét ?nazonosságtól mentes (átman). A más dolgoktól való független létezés hiánya (anatta) komoly k?vetkezményeket von maga után a szenvedést okozó feltételekt?l való megszabadulás lehet?ségével kapcsolatban. Ezt az elméletet tartalmazza a függ? keletkezés tana.
A buddhizmus t?rténetében a legt?bb tudós és filozófus a forma (anyag) üresség (súnjata) természetével foglalkozott, amely a jelenségek múló és függ? természetéhez egy érdekes kiegészítést tesz. A buddhizmusban a valóság a projekció egy formája, amely a karmikus magok (szakharák) gyüm?lcse (vipáka). Ennek az illúziónak a pontos természetér?l viták folynak a kül?nb?z? buddhista iskolák k?z?tt. Például:
- Egyes iskolák zavarosnak tartják a ?valóság” valótlanságának koncepcióját. úgy vélik, hogy a látszólagos valóság valóban illúzió csupán, de nem olyan értelemben, hogy az valótlan vagy fantázia, hanem az észlelésünk és az el?feltételezéseink félrevezetnek és azt gondoljuk, hogy a minket alkotó elemekt?l függetlenek vagyunk. A buddhista gondolkodás szerint a valóságot a karma megnyilvánulásaként jellemzik.
- Más iskolák (például dzogcsen) szerint a vélt valóság valóban nem valós. Egy kortárs tudós szerint ?valós értelemben minden, amit látunk életünk során olyan mint egy nagy álom [...]”.[1]
A valóság a buddhista szútrákban
[szerkesztés]A buddhista szútrák nagy terjedelemben foglalkoznak a valóság fogalmával, amely két nagy területet érintenek — a függ? keletkezés tanát (pratítja-szamutpáda) és az ok-okozat tanát (karma és vipáka) — és amelyek a fizikai és a spirituális t?rvényeket hivatottak egy világképbe t?m?ríteni. Nincs ugyan egyetlen f? er?, amely a világegyetemet mozgatná - a dolgoknak nincs kezdete, se vége.
Buddha az elmélettel szemben a gyakorlatot részesítette el?nyben. Karel Werner szerint
A tapasztalás ... ?svényét a korai buddhizmusban dolgozták ki legjobban. Ehhez képest a tanok kevésbé voltak fontosak. Gautama Buddha amennyire lehetséges volt kerülte a végs? igazsággal kapcsolatos tanok felállítását, azért, hogy megkímélje k?vet?it attól, hogy azt higgyék, hogy a végs? megértés t?rténhet az ehhez hasonló elméletek fogalmi értésén vagy esetleg vak hiten keresztül.[2]
A buddhizmusban tagadják a teremt? isten létezését, mint Brahman vagy az ábrahámi Isten. életünkben a létezés átmeneti tényez?inek eredményeit tapasztaljuk, amelyek egymástól függenek. Buddha szerint "[a] világ ok-okozat által létezik, mindent az ok-okozat hoz létre és ugyanez van hatással minden lényre is. Ahogy a csapszeg r?gzíti a szekér kerekét a tengelyhez, úgy vannak a lények is r?gzítve a létezéshez." (Szutta-nipáta 654)[1]
Objektív fogalomként is tekinthetünk az állandótlanság és az éntelenség koncepciójára. Például ha dekonstruálunk egy ?sszetett dolgot, mondjuk egy lótusz virágot, láthatjuk, hogy a virágot egyetlen ?virág elem” sem alkotja, csupán f?ld, táplálékok, fotoszintetikus energia, es?víz és egyéb entitások, amelyek táplálják és n?vesztik a virágot. Ez az ?sszes tényez?, a Gyémánt szútra szerint, együttesen alkotja a ?virágot”. Más szóval, nincs semmilyen esszencia, amely a semmib?l lépne fel és amely egyedi és személyes lenne. Ugyanígy nem létezik olyan emberi lélek, amely a fizikai test halála után létezne, vagy amelyet a halálkor meg lehetne kül?nb?ztetni, hiszen nincs semmi megkül?nb?ztethet?. A relatív valóság (például a vélt valóság) abból a hitünkb?l származik, hogy kül?nb?zünk a világ egyéb dolgaitól. Egyes buddhista iskola gondolkodásában a legvégs? vagy abszolút igazság az, hogy a dolgok egymással szoros kapcsolatban állnak. A szék és a virág annyiban tekinthet?k egynek, hogy mindkett? ?nem-szék” és ?nem-virág” elemekb?l áll, ráadásul mindkett?t ugyanazon elemek építik fel.
A mahájána Gyémánt szútrában t?bb olyan rész van, amely a k?vetkez? képletet tartalmazza: A nem A, ezért A-t úgy nevezzük, hogy A.
